Mint ígértük, folytatjuk összefoglaló sorozatunkat. Ebben a részben az amatőr squash bajnokságról ejtünk pár szót. Mint tudjátok, ebben társszervezőként és média partnerként veszünk részt.
Elérkeztünk az év végéhez. Ez mindig remek alkalom, hogy egyenleget vonjunk addigi tevékenységünkből. Ez így van akkor is, ha addigi tevékenységünk nem alakult olyan remekül. Hála istennek – de főleg a szervezőknek és a versenyzőknek – ez a mi esetünkben nem így alakult.
Hát álljon itt az egyenleg… Bár az évnek vége van, a Squash OB még javában tart – és bár hát-tal nem kezdünk mondatot – mi mégis tartanánk magunkat az egyenleghez.
Nos, jó mulatság, férfimunka volt! Rengeteg energiánk van benne, hogy eddig eljutottunk: minden selejtezőn jelen voltunk, aktivitást vittünk le, bemutattuk a szponzorok termékeit, stb… Ez, mi tagadás, járt némi anyagi ráfordítással is. Közben azért persze, jól is éreztük magunkat, és megismerhettük a magyar fallabda sport jelenét, és legfontosabb szereplőit. (Akit még nem ismertünk meg, és mégis fontos szereplő, attól ezúton kérünk elnézést! jeleznénk, hogy hamarosan rájuk is sor kerül…!)
És hogy ne csak magunkat ünnepeljük – miközben siratjuk -, essen szó segítőinkről is, akik szintén áldozatos munkával dolgoztak, hogy mindez megvalósuljon! (Na, ennyit róluk.)
Szintén fontos megemlítenünk szponzorainkat, akik nélkül mi nem is tudtunk volna leutazni, de rendezvény lebonyolítani sem. (Nos, ezúttal róluk is ennyit. Minden beszámolónkban megemlítjük őket, ez most nem a reklám helye.)
A végére maradt a két legfontosabb szereplőtípus: a squashklubok, akik a helyszínen végzik szervező, előkészítő és egyéb munkáikat a rendezvény sikeréért, otthont adnak a selejtezőknek, biztosítják a pályákat, meghirdetik az eseményt saját fórumaikon és lebonyolítják –szerény segítségünkkel - a rendezvényt. Illetve a versenyzők, akik azt hiszem, ebben megegyezhetünk, tényleg a legfontosabb tényezői a rendezvénynek, és az egész sportágnak. Talán róluk nem esett mindeddig elég szó.
Most pótolnánk. Először is térjünk vissza rá, hogy is jött létre ez a rendezvény, valamint említsünk meg néhány tényadatot(?).
Jó néhány évvel ezelőtt ismerkedtem meg közelebbről a sportággal, az azóta már nem létező Silver Squashban. Elmondhatom, hogy évekig játszottam hobbi szinten abban a tudatban, hogy azért sok újat már nem tartogathat számomra. Mindeközben élt a fejemben a sztereotípia, hogy drága sport, és a felső középosztály játssza. Snitt.
Évekkel később a Megarénában – akkor épp így hítták – Lőrinczi Balázsnál megtanultam, hogy azért lenne még ez az…
Tavaly pedig Szilágyi Gábor ötletébe már többé-kevésbé becsatlakozva tudtam meg érdekes dolgokat. A kőkemény fitneszpiacon edződött figuraként úgy láttam, hogy ez egy dinamikusabb piac. No de mennyire? Állítólag 25 ezren – egyesek szerint 50 ezren – squasholnak hobbiból ma Magyarországon. De vajon ki mondja, és honnan veszi az infóját?
Ez volt nagyjából a legnagyobb kérdés a fejemben – üzleti szemmel – amikor belevágtunk a projektbe. Ha tényleg ilyen sokan űzik ezt a sportágat, miért játszik mindenki ugyanazzal a 3-4 játékossal folyamatosan. (Sőt, ugyanazzal az eggyel!)
Ezt mellesleg továbbra is így látom. A sportágnak emiatt nehéz például utánpótlás bázist találni a hobbijátékosok között. Nyilván az elsőszámú utánpótlásforrás a juniorok között keresendő, de azért jót tenne a bajnokságnak, és a top játékosoknak is, ha általánosságban sűrűsödne a mezőny, nőne a merítés. És nem ártana, ha jobban rendszerezve, megalapozottabb becslésekre hagyatkozva mérhetnénk fel a tényleges piacot.
Hogy miért? Például, mert ez egy feljövő sportág, ahol a legjobbak között tudunk maradhatnánk, akár hosszabb távon is. És persze, a korábban már említett potenciál miatt is.
Szóval létrejött – mert létrehoztuk – az első országos amatőr squash bajnokság. Amatőr, vagyis nem MTFSZ hivatalos játékosainak szervezett – szabadidős – és országos, mivel több nagyvárosban szerveztünk selejtezőt. A korábban szervezett „országos” bajnokságok arról szóltak, hogy egy klub kijelentette, hogy oda az egész országból lehet menni nevezni (!). Csak oda és csak akkor…!
Akkor a fogalmakat nagyjából tisztáztuk. Mi úgy döntöttünk, hogy időt, energiát és pénzt nem sajnálva márpedig tényleg országosat szervezünk és magunk gondoskodunk róla, hogy már a selejtezőkön is legyenek díjak, és ezért szponzorainknak is magunk garantáljuk a megjelenéseket. Hátha ezáltal visszajön néhány szponzor a sportághoz, akik közben eltűntek – ja, ezt nem mondtuk…? Lepsénynél még megvoltak, ugye.
Szerencsére ez irányú törekvésünket a szövetség is támogatja. Ez, amellett, hogy jó hír, elengedhetetlen is, ha hosszú távon tervezünk a piacon. Márpedig mi így teszünk, ez a ráfordítások alapján nyilvánvaló is…
Tehát, a rendezvény célja, hogy egy valószínűleg jelentős embertömeg – a squasht, mint sportágat hobbi szinten űzők halmaza – számára lehetőséget teremtse, hogy ténylegesen felmérhesse tudását. Vagyis, hogy” ki tudjon törni” a klub szintről, és országos átlaghoz mérhesse magát. Ezt a későbbiekben ranglistával tesszük még inkább egyértelművé. Tulajdonképpen hihetetlen, hogy egy olyan sportág esetében, amelyet több tízezren űznek, nincs országos hobbibajnokság, nem?
Szeretnénk e sportágra lényegesen nagyobb média- és szponzori figyelmet irányítani, a topjátékosokat a nagyközönség előtt ismertebbé tenni, ezáltal felpezsdíteni az egész fallabda életet, és ezáltal: a piacot. Remélhetőleg a megnövekedett érdeklődés a klubokban is lecsapódik, számokkal is kimutathatóan… Ez hosszú távon biztosan jót tesz az egész sportágnak is.
Szóval, a versenyzők… Bár mi az ő érdekükben (is) hoztuk létre a bajnokságot, azért azt meg kell említeni, hogy kell bátorság elindulni egy országos versenyen, még akkor is, ha igazából nem sokban különbözik egy házi versenytől. Hiszen, ha nem olyan még a tudásszinted, akkor valószínűleg nem jutsz tovább. Így ez egy háziverseny. Ha pedig már jó vagy, nincs mit veszítened, sőt!
